Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MEDDIG

 fejlec56.jpg

Remény

 

 

Ma nincs egy falat remény a szívben,

És halálfélelem életünk,

de holnap szép világ kacag szemünkbe

s nem állhat meg, ki ellenünk.

 

Roham előre koldusok népe,

rongy a ruhája, de fény szíve,

rég feledt álmok fényes köntösébe

új, boldog világ  álma és hite.

 

Száguldva vágtat jobb jövők elébe,

ősapák útján előre, tovább,

a modern eszméktől dörzsölt világba

letűnt, nagy idők illatát hozzák.

 

Újra felbuzognak a régi nagy álmok,

elővágtatnak a mondák hősei,

megtagadott és feledt ideálok

álmokat kergető hős seregei.

 

Együtt rohannak halottak s élők,

valami csodás álomra vágyva,

együtt győznek, vagy pusztulnak,

a rég megálmodott honfoglalásba.

 

Évezredek álma kíséri harcuk

milliók álma új életet ölt,

istenek hangja új csodákat hirdet,

s igaz vágyakat teljesít a föld.

 

Ezerszer hullva, de újra kikelve

rohan előre a koldusok népe,

új, boldog csodák szent vágya lobog

új világot és jobb jövőt remélve.

 

Meddig?

 

 

Meddig bírod még, a robot. A munka,

meddig fizeted - a tized, a dézsma,

meddig tűröd még, hogy kifosszanak,

s végül mindenből kiforgassanak?

 

Meddig  vársz, amíg kiszívják a véred,

szétmarják a húsod a tetvek, a férgek

meddig lehet még szótalan túrni,

míg í gonoszság le fog majd gyűrni.

 

Meddig- mondd, meddig tart a türelem

hiszen láthatod, mind reménytelen,

mikor akarsz már végre oda ütni,

vagy talán posványba akarsz merülni...

 

Meddig tűröd még a sáskák hadát,

meddig hagyod, hogy vigyék a prédát,

meddig, hát, meddig az idegen éhség,

csak arra vár, hogy csillapítsa éhét,

s rád veti magát, bőröd is lenyúzzák,

hogy éled túl itt a sátán birodalmát.

 

Mit akartok hát?

 

 

Mit akartok hát, hogy egy életen át

dolgozzatok, míg csontotok lerágják,

hogy pökhendi, idegen, gonosz népség

egész életed megkeserítsék.

 

Azt akarjátok, hogy a banditák

szedjék a dézsmát, a tízedeket,

hogy gonosz latrok arassák a vetést,

és vígan éljenek - belőletek.

 

Mit akartok, hogy reménytelenül

fejfát sem emelve elhantoljanak,

és gyermeketek és unokátok

egész életükben csak átkozzanak.

 

Azt akarjátok, hogy a gonoszság

legyen itt úr az apátok földjén,

hogy dőzsöljenek a nép nyomorán

akik dolgozni akarnak - békén.

 

Mit akartok hát, posványba hullni,

vagy meszes gödörbe elpusztulni,

vagy szabadon élni, győztes erővel,

 kiknek emlékoszlopot fognak állítani.

 

Farkasok

 

 

Ne higgy a farkasoknak!

Tán ígérgetnek, vigyorognak,

majd báránybőrbe bújnak,

de a végén rád vicsorognak.

 

Egy szavuk sem igaz

a tettük mindég álnok és ravasz,

s végén mégis a farkas fogak

beléd harapnak, húsodba marnak.

 

Ne higgy a farkasoknak!

Csak akkor, ha már elpusztultak,

és többé itt már  meg sem mozdulnak,

ha a világ itt átlépett felettük

ha a farkasfogak végleg kihulltak,

ha már nincs fegyverük, tankjuk,

amikkel itt még rád ronthatnának,

hogy marcangoljanak és letapossanak

 

Hát ne higgy! Sohase higgy!

Bármilyen szépen vigyorognak,

bármilyen szépet, jót ígérnek, mert

holnap talán már rád vicsorognak,

mert, ki ragadozó állatnak született,

az mindég is csak  ragadozó maradhat.

 

Rúgtak és tapostak

 

 

Beléd tapostak ezerszer,

mocskolták itt a fajtádat,

bőgatyás vagy mucsai,

gyalázták az ősapádat.

 

Sehonnai hitvány hordák

törölték beléd a lábuk,

nemzetközi csürhe népek

építik munkádra házuk,

 

Fejed fölül a maffia

a tetőt is elrabolták,

fejed alól vitte párnád,

a kutyát rád uszították.

 

Külön válogatott rendőr,

pufajkások, janicsárok,

ezer gyilkos, csahos horda

vigécek és lócsiszárok,

 

Tipornának újra most már,

ha még lenne benned szufla

még a bőröd is lenyúzzák,

de az bolond, aki hagyja,

elő hát az ásó, kapa,

az győz itt, ki tovább bírja.

 

Ez volt - van

 

 

Ez volt- hiába is tagadják,

vaduk menekülő madár-sereg,

mely elhagyja űzött őrületben.

El kell hagyni az ősi földet...

 

Mert kifordultak - égtáj, világok

csikordultak ki sarkaikból,

morál, hitek - minden megbomlott

és őrület rikolt vadul.

 

Felvert vadak a rém csikorgó

talpa alatt tépett foszlányok,

korbács, terror, üvöltő rémek,

olyan fergeteg, mint a poklok.

 

A bűz, a szemét, a trágyadombok

a pöcegödör az ég ellen lázad

rád települ,  megfog, nem enged

összeroppantja hátad.

 

A megkövesedett őrületeknek

tüzes lávája fut mögötted,

hiába - késő - a sátán utolér,

s a gyilkos erők már kipréselnek.

 

Mások

 

 

Ne másokat kövess, 

járj a magad útján,

te légy útmutató,

ne hitvány tanítvány

csak ki nem hall, nem lát,

az megy mások után.

 

Új ösvényen  indulj,

ahol egy jobb világ

reményt keltő képe

mosolyogna terád

csak így mentheted meg

a jövőd s a hazád.

 

Csak előre bátran

ésszel, erős kézzel

konok akarattal

s ha előre nézel,

vess számot magaddal

s a világ erejével.

 

Előtted példa,

mások után jártál,

mily szörnyű utakon

vérben kóboroltál,

míg végül a posvány

 mélyére jutottál

 

Csak a vak és süket

megy itt mások után,

új barázdát törj  a

rögök ősi útján,

így lesz hazád, házad

s bátran megújulván,

saját jövőd építsd

szívből és igazán.

 

 

fejlec56grey04.jpg 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.