Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ESZME ÉS VALÓSÁG

 fejlec56.jpg

Valóság

  

Az élet - a világ bizony más,

itt, aki jó csak redves tanyája

 bűn fertelmes kukacának, mely

pimasz életét az igazakba vájja.

 

Piszkos érdekek hiénái

esnek százszor az igazságnak,

a tegnapi szó nem akadály itt,

minden nap jól tele zabálnak.

 

Langyos, szirupos költemények

isznak a jóság győzelmére,

s torára várva acsarognak, hogy

babért tűzhessenek holt tetemére.

 

A tisztes erényt addig itatják itt

a fertelmek bűvkörébe vonva

kézről, kézre, amíg megunják

s kivetve kerül szemétdombra.

 

A szép ígéretek győzelme náluk

jutalmat b nyer itt majd a bűnben,

s a költői, szent igazságnak

nincs jussa már - csak a mesékben.

 

Ne higgy! A szószátyár tivornyák,

a híg levű szörpök íze mögött

a dáridós nagy dorbézolások

frivol játéka már kiütközött.

 

Hazug aljasság rágja széjjel

a korpa közé kevert szépet,

s minden nap kéjesen átcsámcsogják -

ez itt a vége a meséknek.

 

Ez a bolsevizmus/kommunizmus

 


Mondjátok: ez a bolsevizmus,

ez a vérbe mártott rongy- ez a zászló,

a csőcselék, a sátáni sereg, a horda

s a fegyver itt a szabadságba gázló?

 

Mondjátok: ez az emberiség álma,

mit elétek vetett a szószátyárság,

ezért marjátok véresre kezetek,

hogy tőrüket milliók sebébe mártsák?

 

Mondjátok: ez lesz a paradicsom itt,

hol ördögök gyilkos arca mered rád,

a pokol: ez  itt a sátán országa, hogy

az emberek életét vadul felzabálják?

 

Mondjátok: ki hihet még itt néktek,

mikor milliókat rángattatok végig

a gyilkos utak kálváriáján, hogy

felépítsék ők trónotok az égig?

 

Mondjátok: hát ez is lehetséges,

hogy a világ-romboló, gyilkos átkok

veletek együtt elpusztíthassák

a tiszta jövőkbe induló világot?

 

Mondjátok: hogy ez a kommunizmus,

a mindent megváltó, csodás álom,

mely milliókat juttat itt pokolra a

véres sebektől rothadt vágóhídon?

 

A szép jövő

 


Micsoda szép jövőd lesz itt,

ez államilag garantálva,

de ha mégse, talán kötnek

bolsi láncot  a nyakadba.

 

Lesz sajtó-morál, szabadság

hitelesen garantálva,

de ha mégse,  nem mehet így,

te leszel megborotválva.

 

Lesz itt csodás paradicsom,

bolsi pokol épül itt rád,

s vele együtt száz pufajkás

látod már a sok janicsárt.

 

Lesz itt siker, tán tízszeres,

meg sikerdíj ezerszeres,

de ha mégse- van kis kapu

és joghézag, aki keres.

 

Lesz itt cirkusz, móka, nóta,

muzsikálják ötven évek,

de ha mégse, majd kidobjuk,

s haza mennek a legények.

 

Világforradalom

 


Mondták: világ-forradalom,

itt lesz majd a paradicsom,

visszafelé folyó folyók,

s a sivatag bőven terem,

szép a világ, gyere velem,

Kolbászból fonott kerítés,

palota lesz, nem is kevés,

az ember már óriás lesz,

csoda-világot építhetsz.

Aztán megbukott itt minden,

kérdezem, most mit is kezdhetsz,

most jön már a libaráció,

ez az újabb eldorádó,

szép ígéretek - majd holnap,

az ész bele is vakulhat...

ez lesz most már az igazi,

már százmilliót nyírhat ki,

együtt kettő,  vörös és kék,

sikerül is nekik mindég...

mákony-maszlaggal itatnak,

a siker-díj nekik juthat...

 

nocsak húzd le az álarcot,

ismerősök itt a pofák,

két-egyformán merednek rád,

így kerülsz már világ-zűrbe,

de le a meszes gödörbe.

 

Program

 

 Csodás program, száz ígéret:

s hová süllyedt már a néped,

mindég csak lejjebb taposnak

nincs remény, hogy jobb lesz holnap,

jobbra fordul itt az utunk

a paradicsomig jutunk,

ne higgy a hazug szavaknak,

csak a tettek bizonyítnak.

 

Hetedhét határon túljár

itt mát az ígéret, mint csodás ár,

de vigyázz, mert belé fúl itt,

aki ezeknek egyszer hitt,

minden mocsok és hazugság,

csak csalás és szélhámosság,

nincs  értelme a szavaknak...

csak a tettek bizonyítnak.

 

Ezer csalárdság, hitszegés,

pofátlanság. Átokverés,

ellenkezője sem igaz,

kever-kavar csak itt a gaz,

az ördög csak gonosz, hamis,

ne higgy neki, pokolba visz

majd hátadon érzed - magad,

csak a tettek bizonyítnak.

 

Itt csak rohadt, őrült eszmék

ami tiéd, mind elvitték,

milyen csodás kártyavárak,

érzed: borsódzik a hátad,

az is hülye, ki hisz nekik,

mész itt kiábrándulásig,

ne higgy  a hazug szavaknak,

csak a tettek bizonyítnak.

 

Fogcsikorgatás

 


S jött a fog csikorgatása,

éjszakák ijesztő réme,

fergeteg pokoli mása,

s jövő csontvázak reménye

hátadon táncoló csizmák

reád zúdult ijesztése,

végítélet, rettenetek,

rabszolga láncok csörgése,

rád ront itt a pokol ezer,

gyilkos és ijesztő réme,

vicsorgó fog, éles karmok,

a hit elhervadt reménye...

 

végül látod, mégis itt van

a szabadság hősi népe,

megtörik az átok,  felkél,

a szabadság hősi népe.

 

Milyen a jövő?

 


Nem csodát fakasztó élet,

nem termékeny, csodás jövő,

hol az ember boldog lehet,

dolgos, százszor újra-kezdő,

szántás, vetés és aratás,

erkölcsös, istenben hívő,

ez csak a sátán országa,

a világ itt egy temető.

 

Ébredj fel már Európa,

vörös, véres itt az égbolt,

minden pusztul, rothad, bűzlik,

pokolra kerül, mi szép volt,

művészetek, versek, dalok,

torzult rémek, beteg ábrák,

elborzadva meredsz itt rá,

láthatd, mily jövő vár rád.

 

Reményt-vesztett az ifjúság,

szesz, drog, hasis -csak tévelyeg,

itt a gyomrod csak okádék,

megfertőzötten émelyeg,

már az egész világ romlott,

légszomj, tüdőd fojtogatja,

lásd meg ez út hová vezet,

ébredj fel már Európa.

 

Így pusztul itt a természet,

te is vele pusztulsz - látod

magad előtt itt a példát,

ez neked életet adott,

törj hát ki a bűvöletből.

Mert jön az utolsó próba,

vagy tovább élsz, vagy elpusztulsz...

ébredj fel már Európa.

 

Pusztulás

 

 Ahogy a fegyver csörtet,

s minden ártatlan ablakon bezörget,

baljós igékkel szórja szét

a pusztítás gyilkos üzenetét...

 

Elszorul szíved - a rettenet

és borzas arcú ijesztések

dübörögnek melled, s torkodban,

így pusztulsz a szennyes habokban.

 

S irtózatos, vad látomások,

őrület - torzult szárnycsapások,

gyilkos igék baljós rohanása

kerékbe tört  álmok kínlódása.

 

Törött tagok és torz tetemek,

csak ijesztő sejtésről üzennek,

gonosz ábrák, vért izzasztó jelek

részegen üvöltő  fenyegetések,

 

Bénult tagok, dermedt sikolyok,

te üvöltesz, vagy én sikoltok,

vért habzó szájú, gyilkos plakátok

kiáltanak rád és tör az átok.

 

S én állok, a világot átölelve,

mért hullna ki a szeretet belőle,

keserű kehely - én már kiittam,

de ha nem vigyáztok magatokra,

még ti is inni fogtok belőle.

 

Pocsolya

 

 Szennyes pocsolyába löknek

csodálatos, fürge kezek,

mindez csak hasznodra válik!

közelebb a túlsó partig.

Így taszigálnak nyomorba,

te nem éretd, ez a módja,

hogy végre itt ráébredj már,

hazugságban nincs itt határ

Ügyes kezek kizsebelnek,

ez még mind a te érdeked,

hamarabb fogsz itt elfutni,

a túlpartig már eljutni.

Hülyének néznek, nem látod,

vedd észre a görény-szagot,

millió baromfi sikolt,

kiraboltak, üres a bolt.

Ha még heversz renyhén, tunyán,

kiárulnak itt a tanyán,

nem látod még hol a hiba,

még bevisznek a dutyiba.

 

Éhség

 

 Éhség, borzalmas, szörnyű éhség,

belekapaszkodni a fuldokló reménység

hogy a jövőt talán megalapozza

a szétzüllött népség.

 

Szomjúság-, mint égető rémség,

hitetlenül vicsorgó világ csak

ahol kifogyott a reménység.

 

Az éhes  sejtek kérnek, követelnek,

a sivatag, mint konok, gyilkoló végzet,

rád telepszik, megfojt, körülvesz,

mint ijesztő kísértetek és rémek.

 

Éhség, szomjúság, vakság,  süketség,

mind rád rohan, és torkodba tépnek,

kopár sivárság, reménytelenség,

lohol nyomodba, mint véres kísértet.

 

A lélek pusztul, a sivatag kegyetlen,

a kopár szikeken ki tud átlépni,

kiégett szívek, csak sakál vonyít,

lesz-e ki a megmentő forrást eléri?

 

Lepra

 

 Ez a banda, mint a lepra

tested, lelked elrohasztja,

öl, pusztít, mint gyilkos méreg,

ezek senkit nem kímélnek.

 

Ez a gonosz, aljas csorda

már vinne is a pokolra,

küzdj, harcolj, hát itt van a kard,

már virrad is, jön a hajnal.

 

Hiába volt a tél fagya,

új élet kél, új tavaszba,

ez a gonosz, gyilkos rabló

tűnik végre a pokolra.

 

Így hull szét, foszlik, pusztul a nép,

nem érzed? a talaj fut ki alólad,

s úgy szállsz, libegsz hazátlan, árván

ahogy a vihar visz, és elsodorhat.

 

A gyökerek már nem kapaszkodnak,

kicsúszik a kormány kezedből,

a megtartó hit, az erő a lényeg,

elvágtad magad a mindenségtől.

 

És nincs menekvés, légszomj, vívódás

a tüdő j hol kap már tiszta levegőre,

szétzüllött néped is csak roskadozik

vakon és süketen - tévelyegve.

 

Vagy összebékült már a halállal,

a haladás zord illúziója...

szédít, nem enged, - már nem is érzi,

hogy torkát markolja fojtogatója.

 

Görcsös ujjak  fogják a torkát,

a tények  fekete, átkos valósága,

telepszik meg a dermedt inakban,

az idegen átkok  sunyi vaksága.

 

A tudat kihull a beteg lelkekből,

az elme  zagyva emlékkihagyása

fog át itt mindent a zuhanás útján

kell felkészülni itt a halálra.

 

Hol a vezetők s nép idegenek,

nincs irányító kéz s a gondolat

idegen érdekek szolgájává válik,

ott már mindenek százszor is halottak.

 

Ott nincs menekvés, már ki kell törni

a vad szakadékok mindent elnyelő

poklából és nem zuhanni a mélybe,

ott kell a hit, az igazi, megtartó erő.

 

 

Népakarat.

 

 Hol van itt a népakarat,

aki vetett tán az arat,

idegen viszi a hasznot,

patkány rágja az asztagot.

 

Népakarat, ha szólhatna,

ez a banda már hol volna,

s ha igazán lángra akarhatna,

már a világ lángra kapna.

 

Akik erre hivatkoznak,

lopnak, csalnak és  rabolnak,

mégsem tudják, hogy mi folyik

ott belül a szívekben itt.

 

Hamu  alatt üszkös harag,

egyszer mégis csak lángra kap,

nem kell csak egy kicsi szikra,

feltör már a tüzes harag.

 

Akkor jön a népakarat,

akiket százszor becsaptak,

akkor itt majd mind meglátod,

torkodon akad a falat.

 

Még élni merészeltek

 


Ti még élni merészeltek

magyarok, Magyarországon,

 Erdélyben és Felvidéken,

Bánságban, tengerentúlon,

és szerte itt a világban,

most  hogy újra ébredeztek,

azt hiszitek, mindent lehet...

ti még élni merészeltek?

 

A talmudban előírva,

titeket kell a pokolba

legelőször is elvinni,

ha a bolsi ezt nem bírta,

majd új módszer, fejbe vernek,

gyilkolnak, és gúzsba kötnek

mert a sátán itt már döntött...

ti még élni merészeltek.

 

Szabad pallérok tanácsolta,

te vagy az első céltábla,

szabadságharcot csináltok,

minden milyen szép és jó itt,

de hogy az elő van írva,

úgy kerültök a pokolra,

csakis a gonoszság győzhet...

ti még élni merészeltek.

fejlec56grey04.jpg 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.