Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


'56 ÖRÖKSÉGE


fejlec56.jpg 

 

 flag01.jpg


Október 23.

 Egy pillanat,  s mint varázs-ütésre

kivirul a város sötét arca,

a gyászfátyol lehull, a könny letörölve

mosolyra derülnek a sírók ajka.

 

Egy pillanat - ilyen még nem volt,

a szabadság szele végig vágtat

és leírhatatlan öröm-ujjongás

részegíti meg a  sáros utcákat.

 

A bezárt kapuk sorba kinyílnak,

zárt, görcsös karok már ölelésre,

ragyogó, fényes, sugárzó arcok

tisztult fényben rohannak előre.

 

Ilyen csodálatos ujjongás lehet csak

a halott lelkek feltámadása,

mikor a szabadság zászlaját kitűzik

a legázolt népek horpadt sírjára.

 

A szent őrjöngés egekig ható,

mikor a nép itt új életre ébred,

a rémálmok mind  a pokolra hullnak,

a megnyílt sírok is lerázzák a földet.

 

Mintha arkangyalok fényes trombitája

a feltámadás szent kürtjeit fújnák,

egy csodás áram eggyé forraszt össze

egy nép felszabadult  és forró imáját.

 

A fél évszázad rémálma levetve,

új vihar készül villámokat szórva

milliók hite mind egybe fonódva

tüzes csóvát vet a gaz elnyomókra.

 

Csak szent halleluják, ékes hozsannák

szájról szájra az utcákon verődve

az ablakokban kis gyertyák világa

fáklyák ragyognak a remény fényébe.

 

Az erőszak hatalma csak füst és pára,

a levert bilincsek helyet cserélnek,

a magyar rög felkél a csillagokig,

s felzeng a győztes, csodálatos ének.

 

Végig harsan már a fő utcákon,

a kis zugokból visszaverődik

a csodálatos és boldog ujjongás,

mely ezerszer újra s újra visszhangzik.

 

Milyen csodás, szent diadal-mámor

üdvözli ragyogón a szent csodát

a szabaddá vélt lelkek és karok egy

szabad nép homlokán vonnak glóriát.

 


Virágfüzérek, koszorúk hullnak

a bátrak és hősök lába elé,

egy koldus nép szabadságát hozzák

ölelő karok nyúlnak az ég felé.

 

A haza földje már honunk lesz végre,

nem börtön, mit idegen kulcsok zárnak

a nép ujjongón szállani szeretne

fényes ívén a hadak útjának.

 

Vérrel

 Nekünk kellett itt vérrel felírni

a bolsevizmus redves arcára,

mely erőszakkal és vérrel próbál

rávinni - milyen a pokol tornáca.

 

Nekünk kellett itt vérrel felírni

a szabadság mily piszkos és szennyes

paradicsomot aggatott nyakunkra

s lett az ember arca undok és fekélyes.

 

Nekünk kellett itt vérrel felírni,

a szolgaság, erőszak és gyűlölet

emberiséget gyilkoló igéit,

ahol csak mindég gyilkolnak, ölnek,

 

nekünk kellett itt vérrel felírni

hogy bemocskolták a szent lobogót,

hogy ne higgyenek  a gaz ördögöknek

- csak gyilkos tettek és hazug jelszók.

 

Nekünk kellett itt vérrel felírni

amit százszor is ormaira tűzött

az élet, a jövőkért harcoló eszme,

mely az igazságra  itt felesküdött.

 

Nekünk kellett itt vérrel felírni

a gazra ráolvasó ítéletet,

hogy pusztulni kell a pokoli gazságnak

mely öli, gyilkolja az emberiséget.

 

Nekünk kellett kitt vérrel felírni

a sátánt, a gonoszt pokolra űzve,

hogy az igazságot, szabadságot

az ember végre zászlóra tűzhesse.

+++

Csillagig törő vakmerőség

és sátán-trónokat ledöntő téboly

lendít előre a jövőkbe, hol

hulló láncok és letört béklyók

között megállhat itt már végre

az ember - ezerszer újra idézve

a múltak őrült, borzalmas  rémét,

az elsodró bűnök meredélyét,

és századok szennyét, piszkát lehántva

mosolyog fényes sugárként

a vissza-kacagó tiszta világra,

víg nevetésre, hajnalokra, virágra,

a napfényes, csodás nagy látomásra.

+++

Tollamat íme, vérbe mártom:

ezrek, milliók vére lángol

a sátán gonosz cinkosai ellen

ez igaz történet néhány sorából,

mielőtt még kiverné kezemből

a bűn, a gazság tőből levágva

mint igaz tanú már elítélve

égek a pokol izzó torkába...

lángol a véres toll - lássátok,

ahol a sátán ült a trónra,

milliók nyögnek  rabigába törve

az ördögi rém gyilkos poklába...

tollamat, íme vérbe mártom,

s lángot vet a fehér papírlap,

az elnyomott milliók lázadása

egy kis metszete csak az igazságnak

melytől - ki ember - már visszaborzad.

+++

Tüzes orkán - én meg nem állok,

míg el nem pusztítom a rongy világot,

rárohanok, szétmarom, cibálom:

villám-tűz gyúl a palotákon.

Mint őrült vágyak ámokfutása,

mint gyilkos álom lidércnyomása,

úgy rontok rá, mindent szétdúlok,

míg a gonosztól meg nem szabadultok

mint iszonyat hó-lavinája

pusztítok mindent rájuk rohanva,

és betemetek minden dög-leheletet,

máglya tüzemben didereghetnek...

Vérre csikorgó vad szenvedéllyel

száguldok végig a világ torán,

zúdítom le a gazt a pokolra

pusztítva mindent, mint tüzes orkán.

+++

Nos! - döntöttem, mindent

felteszek egy lapra:

szabadság vagy halál? -  a tét ez,

mennybe vagy pokolra,

oda jutottam, ahonnan már

nincs vissza út,

pucér ököllel verek egy nagy

 bezárt kaput,

kettőnk közül - a sors eldönti

kit szán halálra,

száz gaz végzettel, gyilkos fegyverrel

szállok csatába...

a végső döntés: a zsarnok vagy én

és eb, aki bánja!

+++

Végre értsd meg, ez nem babra megy,

itt élet-halálra, a jövődre megy

s nemcsak tiédre, de mindenkiére:

hogy mi vagy ők? Ez itt a vége!

Hát állj báván, megdermedve,

 

küzdj, harcolj, még nincs elvégezve,

bátran csak előre - az ellenedre,

a sátán mancsát verd már bilincsbe!

Vagy az életed, vagy ő, a sátán,

űzd hát pokolra a gyilkos ármányt,

ha nem megy szépen, hát erőszakkal,

semmit sem értél a szép szavakkal...

végre értsd meg, ez nem babra megy,

itt élet-halálra, a jövődre megy,

s csak úgy juthatsz itt boldog életre

a sátáni trónokat porba ledöntve.

+++

Csak rotáld!  hulljon a férgese, gazza,

repüljön szerte a pernye, a polyva,

az ocsú, a konkoly: mind a szemétre

s maradjon végül a tiszta búza.

A gonosz örökké fertőzi vetésed,

mérgezi jövőd, véred és életed,

aki nem vigyáz, elönti a burján,

s ezer giz-gazzal szövi át a földed...

rostáld a gyomot, szemetet, dudvát,

s tiszta magvakkal szórd a barázdát,

nemcsak a földbe, a lelkekbe is...

így  éledhet ujjá a tiszta igazság!

 

 

Így csak könnyebb

 

 Korhadt a világ? - könnyebben kap lángra,

A sárba rohad? - könnyebb széttiporni

a moslékos vályún kérődzik a csorda-

annál gyorsabban fog megfutamodni.

 

Romokból torony? Ki hisz itt benne,

kártyából a vár? - egy kis szél ledönti,

halál, pusztulás, hol véres a zászló,

hazug a jelszó, már senki se hirdeti.

 

Az ige elaggott, elpukkant léggömb,

a trón összedől - buborékra épült,

a hazugság-halom magától rogy össze,

a hitvány bilincs is lehull itt végül.

 

Korhadt és rohadt ócska tákolmányok,

miket sátán-furfang épített magasba,

láthatod: rohad, omlik, szertezüllik,

oda kerül - hová való: a pokolra...

a pribék, a zsarnok nyögjenek alatta.

 

Csak fél évszázad

 

Csak fél évszázad, s már összeomlott,

mint kártyavár, úgy dőlt halomra,

papírkupac lett a sátán-bibliából,

úgy foszlik, omlik szét darabokra.

 

A nagy álom - csak hazugság igézet,

homokvár - mint dőre, gonosz ábránd

porrá vált, mert nem volt benne lélek,

halálfej vicsorgott ócska vitorláján.

 

A kalapács mivel szétverték a fejed,

a sarló, mivel itt jövőd learatták,

a hitvány rongy - a véredtől volt vörös,

a bitó, mire itt néped felaggatták.

 

Mind messze tűnik, lépj hát át rajta,

a világ halad indulj hát előre,

a dőlt romokon átlép az idő,

így jutsz boldog és fényes jövőbe.

 

Felpattannak

 

 Felpattannak a börtönök,

lehullnak, széttörnek a láncok,

a szabad világ zászlaja

ragyogja fényét már tirátok.

 

Akik eddig a zsarnokság

gaz talpa alatt nyögtetek,

 felszabadítók dübörögnek,

s a szabadság zeng már éneket.

 

A gyilkos cellák, durva ütések

sebhelyeit lágy  írral gyógyítja

a sötétség és kínzás ráncait

felváltja itt a hajnal pírja.

 

Te ezer veszélytől üldözött

a gyász letelt, csodás szabadság,

hát üdvözlégy - ujjongjatok

a börtönrácsokat végleg kitárták.

 

A szabad világ kinyújtja kezét felénk,

a gonosz fegyverek éle kicsorbul,

és  a felmentő, harcos szeretet

győz, már senkinek vére se csordul.

 

Képletek

  

Képletek, dogmák, szabályok, tételek,

mint kártyavár - pillanat - összedőlnek,

ha a szabadság zászlaja kibomlik

a poklokon is túllép az élet.

 

Paragrafus-dzsungel elsöpörve,

beteg  hazugságok és drót-kerítések

mind csak saját vérükbe omolva,

hol a szabadság szent tüzei égnek,

 

Beteg eszmék, gonosz ámítások,

miknek nevében ölnek és gyilkolnak,

szertefoszlanak, mint ócska rongyok,

hol a szabadság zászlói lobognak.

 

A hazug bibliák hol is vannak már,

ideológiák, ki emlékszik rájuk,

a sátáni igék hitvány könyvtárai

viszik pokolra a gyilkos hazugságuk.

 

Így roppannak szét

 

 Így roppannak szét az elaggott eszmék

így dőlnek össze a hitvány kártyavárak

amik világot hódítani jöttek,

de csak ócska papír-halmok voltak.

 

Átgázolt rajtad vad szöges csizmával

vér és veríték kélt itt gyilkos nyomán,

a szenny , a mocsok: csőcselék, ujjong

eljött a napod a pokolból a sátán.

 

A terror és zsarnokság vipera hada

gyűlölet, erőszak, gyilkos fegyverek

mindent pusztítva rád rohantak,

aljas vágyakkal vért szüreteltek.

 

A pusztítás, hogy dőlnek össze várak,

itt a vihar - felkelnek a népek,

a gyilkos eszmék papír-halmai

mind a gyilkosok fejére dőlnek.

 

Robbanás

 

 Máris robban és hull szét darabokra

hiába nőtt fel akár az égig,

hiába rohant, mint éhes farkas

véres zászlókkal a világon végig...

 

Bár száz vörös horda csikorogva,

tankok, ágyuk és minden hiába,

áttör az élet, már riadóra,

mert milliók vére alá aknázta.

 

Volt magas trón  sok ékes zsoltár,

áldozatoktól vérszínű oltár,

fényes szelek és fényes ösvények

a selyem zászlók fennen lobogták.

 

Most láthatjátok - mivé lett mára,

mind porba már, mind füst és pára,

a fényes utak hová futottak,

a milliók átka alá aknázta.

 

Az élet túllép, a jövők hitét

viszi az ember, s menti életét,

s ez ott marad, csak átkos, véres rongy

a porba rohadva holnap szerteszét.

 

Ki és kivel?

  

Nohát: ki, kivel és ki, ki ellen

alkudott össze saját népe ellen,

erről nem beszélt eddig a történelem.

 

Csak leplezve ötöltek, hatoltak,

hogy eltakargathassák az igazat,

most már vége a hazug szólamoknak.

 

Csak táncoltak itt jobbra és balra,

és mindég tapostak a magyarra,

ez volt az idegen átkok farsangja.

 

Így árulgatták a nép ügyét,

hogy bendőjüket megtölthessék,

s közben mi ittuk az utálatos lét.

 

Nohát: ki kivel és ki, ki ellen,

már eldöntötte a történelem,

nem fellebbezhetsz az ítélet ellen.

 

Szabadon szavaz a nép, az ország,

ítélet készül, és megkapja jussát

a jó s a gonosz - ideje már,

most mindenki számadásra áll.

 

A legendák népe

 Ez a legendák hősi népe,

százszor. ezerszer felkel újra,

hogy lerázhassa végre a jármot

s így  indul újra szabad utakra.

 

Hősi álmok, csodálatos regék,

apáról fiúra rejtve szállott,

most újra felkél, fegyvert ragad, hogy

kivívja végül a szabadságot.

 

Dalolják regősök, csodás énekek,

le nem győzhető álmokról beszélnek,

bár a történelem még hallgat róluk,

de a tanúk még most is élnek

 

A zászlók rongyos, de tisztán ragyog,

a had koldus, de hősen robog,

vágtatnak ott fenn a szabadság egén,

a pokoli gazság vak éjjelén.

 

Áradat

 

 Mint áradat  rohan, sodor,

nem győzhet rajta a pokol,

ezer ördöge hiába támad

győztes zászlaja leng a szabadságnak.

 

Nem hátrál soha, gátakat tör, rombol,

riadó kürtje zeng itt a magasból,

szíveket cserél ki, lelkeket tör fel,

az igazság fényes igézetével.

 

A ledőlt börtönök romjain,

ma már a z igazság fénye int,

tüzes lobogók lengetik

a szabadság csodás álmait.

 

Jeltelen, horpadt sírok felett

száz vágtató , fényes üzenet

a milliókat szent lángra gyújtja

s a világ felragyog - megújulva.

 

Elkiáltom

 

 Hörgő torokkal is elkiáltom,

a zörgő csontokat is ,ha kell, kiásom,

a hősi seregek riadóját, hogy a

gazság vára porba omoljon.

 

Ha kell millió holtak élén,

lent a sötétség sűrű mélyén,

vad kísértetként  csörgetve  a láncot,

mert tudom, én győzök mégis a végén.

 

Kikaparom a múltak örök álmát,

és kigyújtom az igazság lángját,

hogy pokolra kerüljön minden szemét,

s lerázhassuk a gazság hatalmát.

 

Tíz körömmel is - ha kell - kivájom,

hogy felragyogjon végig a világon

az igazság lángja  fényesen kigyúlva,

s győzzön az igaz a gonoszságon.

 

A fényes lobogók

 

 Újra fényesítsétek a lobogókat,

tiszta hitekkel, szent szavakkal,

és már milliók gyűlnek alája

új harcra törő, elszánt akarattal.

 

Új dallamok, új fényes álmok, és

boldog jövőkbe lendülő hitek

ragyogóbb szemek, edzettebb akarat,

erősebb fegyverek, mik újra élesednek.

 

Új, csodás igézet- magasba  lendítő,

szent, tiszta álmok, megváltó csodák,

mik elsöprik a múlt rabló várait,

valóra váltják a milliók álmát.

 

Újra fényesítsük a szavakat is,

hogy a szíveket magasba  ragadja,

mint tajtékzó ár, törje szét a gátat,

mely itt a sátánt emelte magasba.

 

És a fényesedő, igaz hitekkel

új világ épül, ragyogóbb álmok,

a testté lett ige, tettekben élő

népesíti be az új, szabad világot.

 

Döntés

 

 Döntsd el végre, hogy hova állsz,

előre mész vagy meghátrálsz,

fényes a cél: a szabadság

lengeti bátran zászlaját.

 

Aki merész és harcra kész,

a hős itt elnyeri jutalmát,

terád tekint, légy te a hős,

ne habozz hát , int a világ.

 

Most, mikor  várnak és haboznak,

nem tudják merre, miért, hogyan,

most itt a gátra kiállni,

ki látja a célt, az bátran rohan.

 

Előre hát, indulj, száguldj,

a hit, a cél lendít előre,

ne várd bénán - millió indul,

hogy a szabadságot végre elérje.

 

Gyertek!

No gyertek, táncoljunk hát rogyásig,

elment az egyik, most jön a másik,

a láb kisebezve, vérzik a lélek,

mint kik örök sírdöngölőre lépnek.

 

Volt itt német, tatát, török, császár,

a csőcselék, a rúd mindég rád jár,

s most a gonosz, a hazugságok árja

nem járhatja soha egyik se   magába.

 

Mindég csak jöttek, vadul tivornyáztak

szétrúgták itt az otthonod, a házad,

duhaj kedvvel, idegen átkok foglya

ördögök karján keringtél pokolra.

 

Talán most végre, egyedül maradva

új hont építhetünk konok akarattal,

hazánk, házunk nem rugdalják széjjel

ágyúval, tankkal, gyilkos erőszakkal.

 

Fogj hát fegyvert!

 

 Fegyvertelen  csak senki vagy,

átvágják torkod, egy pillanat,

és földre hull a lobogó,

rajtad osztoznak a varjak.

 

De ha fegyver van a kezedben,

a jövő tiéd, szétfut a horda,

mert nem áll mögötte az igazság,

csak egy idegen, fegyveres banda.

 

Gyáván megfut, már új gazdát keres,

hol moslékot döntenek vályújába,

kik, ha rájuk fegyvert szegeznek,

megfutnak már hátat fordítva.

 

Az igaz hitek hős seregének

soha, senki ellent nem állhat,

mutass példát, szegezz igaz célt

a rothadásra ítélt világnak.

 

Csak akkor érheted el a célod,

ha fegyvered van, kemény acélod,

és te gázolsz át a sátán poklán,

ha erősebb fegyver is támogatott.

 

fejlec56grey04.jpg  

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.